2015. május 12., kedd

A gyermekágy lelki oldala

Minden kismama klubban kitérek rá, de írásba is szeretném foglalni, külön, kiemelve. Erre nem lehet felkészülni, és a többedszer szülőket is képes teljesen elbizonytalanítani. A hormonok nem lépnek le köszönés nélkül... Nem célom senkire ráijeszteni. Saját tapasztalat szerint ha ilyesmire idejekorán felhívják az ember lányának a figyelmét, az ha nem is segít konkrétan, de ha valahol mélyen tudjuk, hogy EZ MOST TERMÉSZETES, ÍGY KELL LENNIE, akkor talán kicsit kevésbé visel meg. Vagy könnyebben el tudjuk fogadni. Vagy sírunk a tényen is egy jót... <3

Amiről beszélek, az a gyermekágy alatti hormonvihar/baby blues. A várandósan tapasztalt de aranyos kiskutya/reklám pityergések csak a bevezetők. Nagyon változó, hogy kire mikor tör rá, meddig tart, sőt, a mértéke is. Az viszont biztos, hogy hatalmas segítség, ha valaki jelen van -akár virtuálisan is- és meghallgat. Megnyugtat, hogy ez így rendben van. Megnyugtat, hogy sírhatsz. Hogy nem ment el az eszed. Nem marad mindig így. Mindenki átesik ezen. Vége lesz egyszer.

Aki már átesett ezen, annak nem kell magyarázni. Aki még nem, az majd talán két sírás között elenged egy fél mosolyt, hogy nem hitte volna, és tessék ő is. Tényleg nagy segítség tud lenni, ha van valaki, aki elfogadja, és támogatja ilyenkor a frissen szült nőt. Ezért is lovagolok ezen a témán minden alkalommal. Közösségbe kell menni, hasonló cipőben járó, vagy ezt nemrégiben át(túl)élt anyukákkal beszélgetni, és ha mást nem is, legalább együtt nevetni a helyzeten.

Ilyenkor bármi megríkathatja az embert
  • kezdve a legtriviálisabb apróságokkal, mint de szép a babánk szeme/szája/nagylábujja
  • folytatva a jaj mit fogok én ezzel a kis élőlénnyel kezdeni
  • nem érzem magam anyának/ jó anyának
  • második babánál siratjuk a burkot, amiben addig az első tesóval voltunk
  • sajnáljuk az általában még csak 2-3 éves (nagy)tesót, aki hangot is ad nemtetszésének
  • a család nem érti, mi van velünk, miért bömbölünk.
    (nálam ez konkrétan addig fajult, hogy olyan sírásrohamaim voltak, hogy anyukám bébiszittert rendelt mellém. Hiába nyökögtem szipogva, hogy semmi baj, nem igazán tudom, éppen miért sírok, biztos a hormonok) épp ezért érdemes őket erre az eshetőségre felkészíteni, maximum fújnak egy nagyot, ha elmarad, vagy nem durvul el ennyire. Szándékosan fújom fel.
  • egy kedves gesztus, vagy szó
  • igazából tényleg akármi kiválthatja.
Külön kiemelném a császáros babákat, hisz náluk nem egészen úgy alakultak a kezdetek, ahogy a természet kitalálta. Ilyen esetben rengeteget segíthet, ha nem a kicsi a kiságyban anya a nagyágyban bömbölt választjuk, hanem körbepakoljuk magunkat párnákkal, takarókkal, ami van. A (csupasz) mellkasunkra tesszük a picit (akár egy pelusban), szagolgatjuk a feje búbját, szoptatjuk minden alkalommal, amikor kéri, és próbálunk teljesen ráhangolódni. Ez persze természetes úton érkezett babáknál is hatalmas segítség lehet.

Ha van már egy testvér, érdemes a segíteni kívánó nagyszülőket, barátokat megkérni, (feltéve, hogy mi is ezt érezzük szükségesnek, általában ez a jellemzőbb) hogy ne a (nagy)tesót vigyék már játszózni, hanem a frissen pelenkázott, tele bendőjű minit tologassák kicsit a környéken. A picinek a kezdetek kezdetén még mindegy, hogy abban a fél/1 órában  ki tologatta, a nagynak viszont a világot jelentheti ez a közös idő ANYÁVAL.

Sose feledjük, hogy 1-2 nagyon szerencsésen jó memóriájú, empatikus nagyit leszámítva a környezetünk abszolút nem érti, mi történik velünk. Ők csak azt látják, hogy bőgőmasinává változott az alapvetően stabilnak, magabiztosnak, ... megszokott testvér/feleség/anya. Ha esetleg a helyzet elmagyarázása is hatalmas sírásba torkollik, érdemes amíg apa nincs otthon, leírni neki. A papírt kellően magasan, vagy távol tartva, hogy azért olvasható legyen.

Mindemellett a legtöbben mérhetetlenül boldogak vagyunk, és nem győzzük szagolgatni, puszilgatni az új jövevényt, de az a fránya hullámvasút néha szintet vált. A boldogságot mindenesetre jobban tolerálja mindenki, ezért nem ezt a részét boncolgattam.

Ha ebből semmi nem vonatkozik / vonatkozott Rád, aki ezt olvasod, én vagyok a legboldogabb, örüljünk együtt. Most már tudod, mekkora mázlid van. Talán segít, ha valaki ebben a helyzetben talál meg, értsd, mi történik vele.